Sziasztok!
Ismét fordítás hoztam Nektek, ami megint csak egy Narry. Remélem, elnyeri majd a tetszéseteket. Továbbra is várom kommentben, hogy milyen párosokkal olvasnátok szívesen. Jó szórakozást a történethez! :)
Puszi: Emily
Néha Harrynek tényleg csak arra volt szüksége, hogy valaki a karjaiban tartsa őt. És biztosan megkérte erre Zaynt, aki csak morgott az ágyában és a másik irányba gurult. És megkérte rá Liamet is, mert ő aranyos és soha nem fordítana hátat neki, de egyszerűen ezt nem érezte elég jónak. És igen Harry mindig Louis ágyában volt, de ő sokat mozgott és így nehéz volt rendesen átölelni őt.
Szóval, néha
amikor tényleg csak arra volt szüksége, hogy valaki a karjaiban tartsa őt,
Niallhez ment. Talán azért, mert Niall adja a legjobb öleléseket vagy, talán
azért mert a fiú úgy alszik, mint a bunda, és ha egyszer nála vagy, akkor ő nem
mozog egész éjjel. És Harry tényleg szerette ezt, mert mi lehet jobb hely a
legjobb barátod karjainál?
A mai este sem
volt más, mint bármelyik másik szombat este. A fiúk haladtak egy egyenes
szakaszon a semmibe, amit ők Amerikának hívtak és még több száz mérföldre
voltak a következő várostól. Hetek óta nem volt egy szabadnapjuk sem és Harryre
ez erős nyomást gyakorolt.
Azt akarta, hogy
az anyukája mellett ülhessen, amíg ő a kedvenc teáját készíti neki. És
hallgatni akarta Gemma fecsegését az iskolában töltött hetéről. S bár ő mindig
úgy tett, mintha nem figyelne rá, valójában a lány minden egyes szavát itta,
mert hát titokban ő mindig nagyon felnézett a nővérére.
Újra végig gurult
az ágyán, mert nem úgy tűnt neki, hogy kényelmes lenne. Felrázta a párnáját a
huszonhetedik alkalommal; lerúgta magáról a paplant aztán visszadobta az álláig
többször is.
Otthon akart lenni
a saját ágyában, mert a lába neki ütközött a hálóhelye végének és ez túl
kényelmetlen volt így. Halk horkolást hallott maga alatta Zayn felől, és ez
megkönnyítette neki egy kicsit, mert az édesapja is horkolt régen és ettől ő
biztonságban érezte magát.
Végül kisöpörte a
haját a homlokából, ökleivel megdörzsölte a szemeit és lelógatta a lábait az
ágya szélén. Harry megragadta az ágya szélét, hogy csökkentse a rátámaszkodást
Zayn ágyára, anélkül, hogy leesne és túl nagy zajt csapna. És ez volt az a
pillanat, amikor meglátott egy kis szőke villanást az előtte lévő ágyban.
Újra megrázta a
fürtjeit és egy pillantást vetett a környezetére. Az egész buszban sötét volt
leszámítva azt a kis fényt, ami a tévéből jött, amit úgy hagytak a busz hátsó
felében. Hallotta legjobb barátai minden egyes lélegzetvételét, mindegyik más
volt.
Zayn horkolt,
mélyeket lélegzett és halkan morgott hozzá. Louis volt az, akihez a leghalkabb légzés
tartozott, és Harry is csak alig hallotta, ahogy a fiú újra megfordult az
ágyában. Hallotta, ahogy Liam ki-be lélegzik a száján a nedves ajkain
keresztül. És akkor meghallotta Niallt. Egy kis nyöszörgés hagyta el az ajkait,
ahogy a szemeit remegve felnyitotta.
„Harry,
minden rendben?”
– kérdezte, ahogy a mutatóujját végig futtatta az állán lévő mélyedésben.
„Nem
tudok aludni” –
motyogta Harry. Mert azt akarta, hogy meghallgassák, de nem akart úgy kinézni,
mint aki kétségbe van esve azért, hogy valaki vele aludjon.
„Gyere
ide!” – mondta
Niall; kinyújtotta a kezeit a félig elhúzott függönyig, és Harry csupasz
felsőteste felé közeledett.
Harrynek nem
kellett kétszer mondani, gyorsan bemászott a barátja mellé, a fürtök pedig
közelebb kerültek Niallhez, ahogy karjait védelmezően a fiú dereka köré fonta. Ő
pedig hallgatta, ahogy Ni mellkasa visszatért a normális ritmushoz és ismerős
nyöszörgés hagyta el az ajkait. A szájából kiáramló levegő a fiatalabb fiú
homlokának csapódott.
Harry a kezével
húzogatta Niall pólóját, hogy közelebb tudja őt a saját testéhez. És ez nála teljesen
természetes volt, mert szerette a másik fiú öleléseit, és azt is, ahogy
bandatársa karjai körül ölelik a derekát. És azt is szerette, ahogy a légzése
hamarosan eggyé vált az övével. És talán ő tényleg csak szerette Niallt.
„Hé,
Ni?” –kérdezte Harry
a sötétben, abban a reményben, hogy talán a szőke fiú már elaludt.
„Haz” – válaszolta, még mindig ébren
volt.
„Köszi” – mosolygott bele a sötétbe arra
várva, hogy Niall azt suttogja vissza, nem probléma. Mert tudta, hogy végre jól
fog aludni az éjjel, és tudta, hogy a testük tökéletesen illeszkedik egymáshoz.
És annak is tudatában volt, hogy követnie kell a szívét és az eszét is. Mindkettő
ugyanazt mondta.
Niall.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése